A pioneerok sorsa
| 2010 május 28
Lehet, hogy első voltam Magyarországon, aki tudatosan próbált meg jó minőségű lovaspályatalajt építeni, ennek megfelelően sok nehézség állt előttem. Leginkább a tapasztalat és megfelelő anyagok hiánya, így nem volt más lehetőségem, mint a kísérletezés.
Az útépítésben használt geotextíliát és geohálót használtuk fel az altalaj és a taposóréteg elválasztásához, amiből a geoháló gyenge láncszemnek mutatkozott az idő múlásával. Ha nem volt elég vastagságú és megfelelő nedvességű homok rajta, a dinamikusan meginduló lovak patájukkal kiszakították, amit hegesztéssel már nem tudtunk helyreállítani a szennyeződések miatt, és így mindig tovább szakadt.
Ezért hat év után aktuálissá vált a pálya felújítása. A nagy felületű szakadásokat a tatabányai Bauplast cég aljzatrácsával fedtük le, hogy védjük a geotextíliát a kiszakadástól.
A homokot TESA tépett geotextíliával kevertük össze, hogy tovább tartsa a nedvességet, és nagyobb legyen a taposóréteg oldalirányú stabilitása. A nehézséget az okozta, hogy az összekeverést „rotációs kézi lapátolással" tudjuk megoldani, mivel a gépi keverés további sérüléseket okozna a geohálón.
