Lókiképzés

Írta: Csontó Zoltán | 2010 március 04

„Nincs második lehetőség első benyomást kelteni!"

Egy fiatal lónak az életében meghatározó, hogy milyen élménye lesz az első lovasával, milyen módon tanulja meg az emberrel való együttműködés alapjait, hogyan nyeri el a lovas tiszteletét és bizalmát, és hogyan sikerül a kommunikációt, a közös nyelvet kialakítaniuk. Nem mindegy, hogy belekényszerítjük bizonyos helyzetbe, vagy hagyjuk, hogy szabad elhatározásából válassza azokat a megoldásokat, amiket a lovasa is gondolt.

A ló ötlete legyen a te ötleted! Abban az esetben, ha ezt a lovas el tudja érni, egy elengedetten együttműködő, segítségekre könnyen reagáló, figyelmes lova lesz. Természetesen ez egy hosszú út, melyen a párosnak – lónak és lovasának – együtt kell végigmenni.

„Automata lovat akarok!"

Gyakran találkozom olyan téves elvárással a lovas vagy a szülő részéről, miszerint ők egy automatán működő lovat szeretnének maguknak vagy gyermeküknek. Természetesen az eladó állítja, hogy pont az őáltala kínált lóra van szüksége a vevőnek, esetleg tényleg be is tudja mutatni, hogy a hátas milyen jól működik, de a vevő öröme mégsem tart sokáig. Ilyenkor az a probléma, hogy a lovasok elfelejtik, hogy az ő partnerük nem egy eszköz, hanem egy ugyanolyan érző, gondolkodó, számító lény, mint ők. Sőt még olyanabb, mert bizonyos szempontból érzékenyebbek és másképpen gondolkodnak, mint az ember. Ha ezt nem veszi tudomásul a lovas, és nem alkalmazkodik a ló gondolkodásmódjához, akármilyen jól is volt belovagolva a lova, nemsokára a kezelhetetlen kategóriába fog tartozni, és nem a kedvtelés forrása, hanem frusztráció okozója lesz. A másik bosszúság a hasztalan belefektetett pénz. A jól belovagolt ló sok munka, sok ráfordítás gyümölcse, amelyet a vevőnek meg kell fizetni, egyébként a belovagló nem él meg tevékenységéből. A már rossz szokásokkal bíró, nehezen kezelhető lovat nyilvánvalóan csak értékcsökkenten lehet eladni, vagy fordítani kell a ló kiképzésére, átlovagoltatására, pedig legcélravezetőbb lovasának a képzése lenne, mert egyébként a mókuskerékből soha nincs kiszállás.

„Nekem csak arra kell, hogy terepre kilovagolhassak!"

A szabadidőlovasoktól hallani gyakran ilyen téves gondolatot, mert elképzelésük szerint a tereplovaglás egy egyszerű dolog. Igaz, hogy nincsenek bírók, akik lepontoznák lovaglásukat, és jó esetben nincsenek nézők, akik előtt lebőgnének, viszont van rengeteg olyan zavaró tényező, amivel a sportpályán futó lovak nem találkoznak.
A négyszögben nem röppen fel a fácán, nem jön a traktor vagy a kukás autó, nem libbenti meg a szél az erdő szélére kidobott szemetet, nem ugrik át az őz az ösvényen a ló előtt, nem kell a pocsolyán átkelni... Terepen számtalan olyan dolog történhet, amit a ló úgy értékelhet, hogy éppen most törnek az életére, és egy hirtelen mozdulattal kilép lovasa alól, így megtörténik a baj. Egy szabadidőló kiképzésére is ugyanannyi időt és munkát kell fordítani, mint egy sportlóra, és még akkor is a terepbiztos ló egy idea marad, mert nem szabad elfelejteni, hogy a ló egy menekülőállat!

Az eddig leírtakkal nem elbizonytalanítani vagy kedvét szegni akartam a kezdő lovasoknak, hanem kihangsúlyozni, hogy a ló és lovas képzettségének szinkronban kell lenni, vagy legalábbis abba az irányba kell tartani. Nem szabad összetéveszteni a lovat egy sporteszközzel, amelyre ha nincs szükségünk, „felakaszthatjuk a szögre", és az sem baj, ha nem szeretettel és érzéssel bánunk vele.

A Lovasélet Iskolában vállalom azoknak a lovaknak a kiképzését, melyhez nincs a gazdájának kellő gyakorlata, tapasztalata vagy önbizalma. Néhány hét alatt a lovat földről és nyeregből is felkészítem az alap engedelmességre, és négynapos oktatáson való részvétellel a lovast is hozzáképzem lovához, mely kapcsolat természetesen csak az otthoni gyakorlással válik majd egyre tökéletesebbé. A kezdeti nehézségek így könnyen leküzdhetőek, a sikerélmény több lesz, mint frusztráció, és néhány hónap után már a ló és lovas együtt tud oktatásra jönni és továbbfejlődni, legyen a cél a biztonságos tereplovaglás vagy bármilyen sportbéli megmérettetés.

Megtervezett fejlődés

Fiatal lovak indítását két hónapra tervezem. Ez idő alatt kb. 80 órát foglalkozom a lóval földről és nyeregből.
Hogy a ló meddig jut el a kiképzés alatt, az a lótól függ. Abban az esetben, ha nem merül fel a normálistól jelentősen eltérő probléma, akkor a ló az első szint (partnerség) gyakorlatait magabiztosan fogja tudni, és elkezdem vele a második szintet is, ahol a cél a harmónia elérése.

Ekkor kapcsolódhat be a gazdája is az oktatásba, hogy elsajátítsa mindazt, ami az első szint anyaga, és már a lova tud is. A lovassal szembeni elvárásom, hogy mindhárom jármódban legyen egy alapvető ülésbiztonsága.

A lovas képzése négynapos, csoportos oktatáson folyik, majd a megtanult faladatokat otthon 2-3 hónapig gyakorolja. Ezután visszajön a lovával az Eldobogó Ranchre, és folytatom az oktatását ismét egy négynapos csoportos kurzuson, ahol megtanulja azokat a gyakorlatokat, amiket a lova már tud, és így az otthoni gyakorlással felzárkózik a lova tudásához. Ennyi idő alatt kellő mértékű érzés és időzítés alakul ki a lovasban, és már tud a lovával együtt fejlődni a következő oktatástól számítva. Ez azt jelenti, hogy az új gyakorlatokat már ő tanítja meg a lovának, természetesen oktatói segítséggel. Ha a lovas mégsem rendelkezik annyi önbizalommal, hogy ezt bevállalja, természetesen a továbbiakban is előkészítem a lovat a nehezebb feladatok végrehajtásához.

A lovakat párosával tartjuk legelőn. A belovagláshoz szükség van a ló nyergére és kantárjára. A lovakat féregtelenítve és vakcinázott állapotban fogadjuk be.