Sokat fejlődtünk és elégedett vagyok

Írta: Kata | 2010 március 09

A júniusi tanfolyam után rendszeresen foglalkoztam Rénóval, majdnem minden nap. Először nehezen indult a dolog, egyszer önhatalmúlag haza is jött a nyitott pályáról, ami 200 méterre van a karámtól. Nem adtam fel, csináltuk tovább. Annyit el kell, hogy mondjak, hogy pálcát a
játékokhoz már nem használok, zavart. Anélkül is mindent csinálunk, ugyanazokat a formációkat, amit tanultunk, és működik, nagyon finom
nyomásra is már.

Úgy gondolom, hogy sokat javult azóta a kapcsolatom a lóval és napról napra jobb. Szinte megszűnt a tiszteletlenség és a
szemtelenség. Odafigyelő, engedelmes lett. Pedig azt hiszem amióta nálam van, még sosem volt így "tele", mert hát most nem a többórás terepekre helyeztük a hangsúlyt az utóbbi időben. Ennek ellenére nagyon tud viselkedni.

Már voltunk kint terepen is a túravezetővel, aki először hitetlenkedett, leellenőrizte, hogy egyáltalán tudom-e irányítani a lovat. Rénó mintha tudta volna, hogy most bizonyítani kéne, mértani pontossággal ment arra, amerre néztem, én is elcsodálkoztam. Egyébként az irányításon még csiszolunk. Akkor, ott tökéletes volt. Meg előre is küldött, hogy ügessek meg vágtázzak, amit az egyébként esetenként kissé sietős Radi gyök kettő sebességgel teljesített. Volt nagy csodálkozás. Utána elküldött minket másik irányba, azzal sem volt gond, szóval Géza (istálló-tulaj) elismerte, hogy lehetséges így is. Zárt helyen néhányszor felültem azóta szőrén is, egy kis egyensúlyérzék-fejlesztés, úgy is oké volt.

Azóta a lábtartást is gyakorlom, volt olyan, hogy csak amiatt mentem ki, és azt próbáltam korrigálni. Feri nagyon keményen kritizált, amikor mellettem volt, ez motivált, és már kicsit jobb, azt mondják, meg hát én is úgy érzem.

Szóval egyenlőre minden jól alakul, a határozottság is jobban megy már. Negatív megjegyzést senkitől nem kaptam a lovasok közül, igaz pozitívat se, senki nem jött még ki közülük megnézni, mit is csinálok, Géza se. Picit megmosolyognak, de nem izgat, ez nem gond. Már az a tény, hogy semlegesek az ügy iránt, itt már ez is nagy dolog, Géza ugyanis kifinomult kritikai érzékkel rendelkezik.

Úgy gondolom, hogy ahhoz képest, hogy még nagyon az út elején vagyunk, már most nagyon sokat fejlődtünk és elégedett vagyok az eddigi
tapasztalatokkal. Ferirengeteget segít, szinte belém veri a határozottságot, és nem hagy békén, nem hagyja, hogy elbizonytalanodjak. Nélküle nagyon nehéz lett volna, most már boldogulok önállóan is.

Köszönök mindent, talán még látjuk egymást a következő szinten. Renátát is üdvözlöm, sziasztok!

Kata